Egy pocsék nap margójára – a lelki pihenést elősegítő szokás: a személyes elvonulás

Alig vártam, hogy odaérjek.

A táskám tele volt kis nassolnivalóval, a naplómmal és a tollammal. Amit előtte oly gondosan beraktam az autóm csomagtartójába, egy pokróccal.

Gyorsvágtában elmentem az otthonomhoz közeli parkba.

Miután leraktam a pokrócot egy árnyas fa alatt, ahonnan kilátás nyílt a közeli tóra, kinyitottam a naplómat, elővettem a kulacsba rakott kávémat és magamba szívtam azt a pár perc nyugalmat.

Ez volt a kora délutáni instant 20 percem, egy személyes lelki elvonulásra.

Amikor elfogyok és a lelkem túlterhelt, tudom, hogy ideje szünetet tartani.

Mert úgy érzem, hogy elsüllyedek.

Te is szoktál szünetért kapálózni?

Talán ismered azokat a napokat, amikor futóhomokon jársz.

Tudod, azokról a napokról beszélek, amikor valamibe belesüppedsz.

Nem várt

események,

hírek,

változott ütemtervek,

bonyodalmak

és efféle nyalánkságok.

De az is előfordulhat, hogy újféle kihívással találkozol és amikor ismeretlen tájakon járkálsz, a sűrű bozótoson akarsz átkelni, majd hirtelen picit elmerülsz.

Ilyenkor gyakori reakciója szokott lenni az embernek, hogy rögtön bepánikol.

Majd ezután ahogy kapkodva lépni próbálna egy nagyot, arra eszmél fel, hogy már a térdéig ér a homok.

Miért van ez így?

A kellemetlen igazság az, hogy rengetegen annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előrébb lépjünk az életünkben, padlógázzal az élre törve haladjunk és pörögjünk feladatról feladatra, hogy ritkán szánunk egy percet is arra, hogy lelassítsunk.

Arra, hogy megnyomjuk a pause gombot és együtt legyünk a gondolatainkkal.

Miért gond, ha kispadra ülteted a pihenést elősegítő szokást, a személyes elvonulást?

Amikor láthatóan valósághű kudarcok késztetnek üres csokis papír gyűrögetésre, miközben gyakran túl sok terhet pakolsz a válladra, ami aztán összerogy, passzív kiszolgáltatottságba kerülsz.

Olyan leszel, mint Jancsi és Juliska, akik egy mézeskalácsházikó kalitkájában eszméltek fel.

Nap mint nap a monotonitásban megakadva, egy kikarózott állapotban vegetálsz majd tovább.

Ez pedig még inkább frusztráltságot, idegességet, kapkodást, egy rossz utóízt hoz majd magával. Ilyenkor néha meg kell nyomni azt a „GPS, újratervezés” gombot.

Ezért figyelnünk kell a jeleket, hogy mikor kell behúznunk a kéziféket.

Le kell szállni a futópadról – de hogyan tehetjük ezt meg?

Ha az életben nem vagyunk elég reziliensek (erről írtunk korábban), még inkább előtérbe léphet a stressz vagy azt vehetjük észre, hogy egyre inkább szűkítjük az életterünket.

És nem merünk széles látásmóddal rendelkezni.

Olyanok leszünk, mint a teknős, aki begubózik a páncéljába.

Ha elég reziliensek (ez a rugalmasság képessége) vagyunk, akkor az extra figyelem is megérkezik majd az életünkbe.

Tehát tudni és érezni fogjuk, hogy mire van szükségünk a gubanc idején.

• Ez lehet egy nagyobb horderejű „elvonulás a világtól”, egy hosszabb utazás, a komfortzónából és a hétköznapi mikrokörnyezetből történő elszakadás is.

• De néha elég csupán egy 10 perces szünet is a munkában.

Lehet, hogy most megdöbbensz, de gyakran ez elégséges lehet ahhoz, hogy újra átvehesd az irányítást a dolgok felett és ne csak sodródj velük. De ehhez ismerned kell azt is, hogy mitől kerülsz flow-ba?!

Szokták mondani, hogy az az egyetlen módja annak, hogy lépést tartsunk az élet ritmusával, ha megállítjuk azt.

Ha ezt megteszed, nem kell tovább szenvedned a teljesítménycsökkenés miatt, vagy amiatt, hogy másokon vezeted le a frusztrációd.

A stresszt nem kerülhetjük el – azért viszont mindig megtehetünk, hogy hatékonyabban küzdünk meg vele.

Ha megkérdeznél egy átlagembert: „Hová mennél, hogy megtaláld a kis „nyugit” a macerás szituáció közepette?” – sokuk egy fenséges hegycsúcsot, egy csobogó patakot említene egy réten, vagy talán egy meleg napsütéses tengerpartot írna le.

A helyszín személyenként eltérő lenne, de gyakran a béke, a megnyugvás, a lenyugvás helye lenne.

Azonban ezt a bestresszeléstől mentes helyet akár az otthonod is megadhatja a számodra vagy az irodád, ahol a berendezett tárgyak és a lakberendezési elemek is elősegíthetik a te kis személyes elvonulásod.

Akár rettentő egyszerű cselekedeteket is magában takarhat egy-egy valódi pihenés.

Ilyenek lehet például a következők.

• Igyál pár pohár vizet vagy gyújts illatgyertyákat. Olvass egy pár oldalt a kedvenc könyvedből.
  

››››› Az olvasásra kialakított helyiség is lehet önmaga egy elvonulási helyszín. Ha a kis hangulatos zegzugodat feldobnád, a fából készült szemüvegtokot ajánljuk.

• Igyál meg egy csésze teát.
  
  A legmeghittebb teázót akár az otthonodban is létrehozhatod, egy kicsit nyarat csinálhat a lelkedben, mert a teázás talán a számodra is egy igazi szenvedély. Nem nagy kunszt otthon sem profin teázni vagy akár saját idilli kis teázórészleget létrehozni.

››››› Mutatunk ehhez egy kihagyhatatlan teázós lakberendezési elemként is működő kelléket. Nálunk még a teásbögre is motivál.

• Hallgass egy nyugtató zenét, miközben megiszod a kávédat.
  
  Mert szeretjük. Az ízéért. A kiváltott hatásért. A megszokásért.
  A kávét nem csupán az ízéért isszuk, de a kávézás perceiért, a meghitt pillanatokért, a magával ragadó rituálé különlegességeiért és a feelingért, amit a kávézás magával hoz.

››››› Íme, egy kávézós kiegészítő ahhoz, hogy ezt az idilli környezetet teljesnek érezhesd.

• Ülj ki a teraszra vagy a kedvenc helyiségedbe. Végezz egy hosszú fürdőzést vagy rajzolj, kreativkodj picit. Kikapcsol majd.
  

››››› A stencilsablonokkal például egészen szépen feldobhatod a különböző felületeket.

Az utazásnál becsekkolunk, a zűrös szituációból viszont egy pár percre „kicsekkolunk”. Ha szükséges, akkor a munkaidő kellős közepén.

Ehhez egyetlen praktika sem elérhetetlen. Ahelyett, hogy átnyomnád a lélekfáradtságot magadon és teljesítenéd a kötelezettségeidet, tölts időt az elvonulásra is. Mert ez egy szökés a lelkednek.